Részletesen megismertük a bél nélkülözhetetlen normálflóráját (a „jó„ baktériumokat) és annak sokrétű feladatait. Most vizsgáljuk meg a baktériumok másik csoportját, az opportunista flórát. Különféle mikrobák nagy csoportja ez, amelyeknek a száma és a kombinációi igen egyéni lehet. Az ember szervezetében körülbelül 500 különböző faj él ezekből. A leggyakoriabbak: Bacteroidesek, Peptococcusok, Staphylococcusok, Streptococcusok, Bacillusok, Clostridiumok, élesztőgombák,enterobaktériumok (Proteusok, Klebsiellák, Citrobacterek stb. ) , Fusobacteriumok,
Spirochaetaceae–család,
Eubacteriumok,
Spirillaceae –család, Catenobacteriumok, különféle vírusok stb. Érdekes módon a legtöbb opportunista baktérium, ha kis számban és megfelelő kontroll alatt áll, hasznos feladatot lát el a bélrendszerben, részt vesz a táplálék emésztésében, a lipidek és az epesavak lebontásában.
Egy egészséges bélrendszerben ezeknek a száma korlátozott, és a normál flóra által szigorúan ellenőrzött. Ha azonban a jótékony flóra legyengül és megsérül, akkor fék nélkül elszaporodhatnak. Az összes ilyen mikroba különféle egészségügyi problémákat idézhet elő. Izgalmas területei ezek a jövőbeli kutatásoknak, hiszen úgy tűnik, hogy az individuális opportunista flóra karaktere határozhatja meg, hogy milyen betegségek alakulnak ki. Mert valóban ez a helyzet, a legtöbb kialakulóban lévő egészségügyi problémánkat már születésünk óta a bélrendszerünkben hordjuk. Amíg vigyázunk a védőnkre, a jótékony flórára, addig ezek a bajok elkerülnek. Sajnos modern életvitelünknek köszönhetően a normálflóránk előbb-utóbb megsérül, és az alkalomra váró opportunisták támadásba lendülnek.
A legismertebb a Candida albicans gomba, amely emberek millióinak sok szenvedést okoz. Nagy a szakirodalma a Candida-fertőzésnek, így most ezt nem részletezzük itt. Azt azonban meg kell említenem, hogy számos Candida szindrómának nevezett betegség a béldiszbiózis eredménye (abnormális bélflóra), amely más opportunista és patogén mikroba elszaporodásával jár együtt. A Candida albicans sohasem jár egyedül. Aktivitása, túlélőképessége és az, hogy milyen betegséget vált ki, társaitól függ, a különböző baktériumoktól, vírusoktól, protozoonoktól, más élesztőgombáktól és számos egyéb mikrobától. A Candidát és a többi betegséget okozó mikrobát az egészséges szervezet jótékony flórája nagyon jól tudja kontrollálni. Sajnos az antibiotikumok kora speciális helyzetbe hozza a Candida albicanst. A széles spektrumú antibiotikumok a szervezetben élő mikrobákat elpusztítják, de nemcsak a rosszakat, a jókat is. Viszont a Candidával szemben nem hatékonyak. Így aztán semmi sem akadályozhatja meg, hogy minden egyes antibiotikumos kezelés után a Candida elszaporodjon. Az egészségügyi szakemberek még az antibiotikum korszak hajnalán felismerték ezt a jelenséget, és minden esetben a széles spektrumú antibiotikumot Nystatinnal (antimycoticum=gombaellenes szer) együtt írták fel. Évtizedekkel ezelőtt valamilyen okból kifolyólag az orvosok felhagytak ezzel a szokással, aminek az árát most fizetjük meg, ugyanis a Candida-fertőzés nagyon gyakori lett. Az antibiotikumok mellett az étkezés a másik tényező, amely modern korunkban a Candida elszaporodásáért felelős. A Candida imádja a cukrot és a finomított szénhidrátokat, és pont ezek dominálják mostanában a nyugati étkezési szokásokat.
A felsorolt opportunisták közül néhány, ha felügyelet nélkül marad, átjuthat a bélfalon keresztül a nyirok- és a véráramba, és a test különböző szerveiben okozhat problémákat. Legelőször azonban az emésztőrendszer károsodik. Az abnormális baktériumok hatására nem meglepő, ha az emésztőrendszer rosszul működik. A béldiszbiózis leggyakoribb következménye a közismert irritábilis bél szindróma (IBS), amikor a beleket számos opportunista baktérium népesíti be, és ezek okozzák az IBS kellemetlen tüneteit. Egyre több kutatási eredmény arra utal, hogy a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa összefügg az opportunista bélflóra elszaporodásával.
Ha a jó baktériumok károsodnak, és már nem tudják fékezni az opportunistákat, akkor azok átjutnak a bélfalon, amely így „lyukas„ lesz. A mikrobiológusok megfigyelték például, hogy a Spirochaetaceae–család és a Spirillaceae–család opportunista baktériumai spirális formájuknak köszönhetően képesek a bélfalat alkotó sejtek közé furakodni, ennek hatására a belek nyálkahártyájának áteresztőképessége fokozódik, ezzel olyan anyagok számára is lehetővé válik, hogy keresztülszivároghassanak, amelyek normális esetben nem juthatnak át rajta. A Candida albicans is képes erre. Sejtjei képletesen „gyökeret eresztenek„ a bél belső falába, így „kilyukasztják„ azt. A csak részben megemésztett ételek ezeken keresztül beleszivárognak a véráramba, itt az immunrendszer ezeket betolakodóknak érzékeli, és támadást indít ellenük. Az ételallergia vagy intolerancia így alakul ki. Az történik ugyanis, hogy a táplálék nem tud tökéletesen megemésztődni, mielőtt az a sérült bélfalon keresztül felszívódna. Ha a bélfal begyógyul, gyakran az ételallergiák is megszűnnek.
Az opportunista bélflóra tagjai – anyagcseréjük melléktermékeként – folyamatosan termelnek mérgező anyagokat. Egy egészséges szervezet esetében több ilyen melléktermék is lehet fiziológiás (élettani sajátossággal bíró), ugyanis az evolúció során ezek beépültek az emberi test normális funkciói közé. Például a méreganyagok egyik jól ismert csoportja az aminok, amelyeket a bélbaktériumok az aminosavak anyagcseréjekor termelnek. Sokuk fontos szerepet kap a szervezet normális élettanában. Jó példa erre a hisztamin, a szervezet egyik fontos neurotranszmittere. A szervezet bizonyos sejtjei normális esetben hisztamint termelnek. Azonban a Proteusok, az E. coli-félék, a Staphylococcusok és a belekben élő sok más baktérium is termel hisztamint. Abban az esetben, ha a jótékony flóra nem tudja elég hatékonyan szabályozni az opportunista baktériumokat, akkor azok elszaporodnak, és túl sok hisztamint termelnek. A hisztamin a szervezet különböző folyamataiban vesz részt, és mindezek a folyamatok felborulnak a vérbe kerülő hisztamintöbblet hatására. Ennek az állapotnak a következő tünetei jelentkeznek: allergiák, állandóan alacsony vérnyomás, testnedvek (például a nyál) megnövekedett termelődése, a hypothalamus diszfunkciója a hormonháztartás zavarával (gyakori a PMS), érzelmi instabilitás, alvászavarok, szenvedélybetegségek stb. A szervezet hisztamintöbbletét histadeliának nevezzük. Ezt az állapotot mutatta ki Dr. Carl Pfeiffer több embernél, akiknek depressziója, skizofréniája, szenvedélybetegségei voltak, valamint az autistáknál. A pszichiáterek a skizofrén betegeket antihisztamin tartalmú gyógyszerekkel kezelik. Eddig azonban még senkinek sem jutott eszébe, hogy a bélflórát helyreállítsa, hogy a szervezet hisztamintermelése normalizálódjon, és megszűnjenek a histadelia tünetei.
Van még néhány jól ismert amin: dimetilamin, piperidin, pirrolidin, tiramin, oktopamin, amelyeket a belekben élő baktériumok termelnek az alábbi aminosavakból: cholin, lecitin, metilamin, lizin, arginin, ornitin és tirozin. Ezekről mind tudjuk, hogy cerebralis depressziót okoznak elvonási kísérőtünetekkel és intellektuális leépüléssel, mely viselkedés- és érzelmi zavarokkal jár.
A GAPS-gyerekek és -felnőttek székletét vizsgálva az opportunista mikrobák elszaporodása mutatható ki, már amelyiket ki lehet ezzel a módszerrel mutatni. Ezek a leggyakrabban előfordulók: Candida albicans, Bacteroidesek, Clostridiumok,Proteusok, Streptococcusok és Staphylococcusok. Ezeknek az elszaporodása minden esetben a jótékony baktériumok számának jelentős csökkenésével vagy el tűnésével jár együtt. Sajnos a számunkra is elérhető széklettesztek még igen kezdetlegesen tudják a székletet vizsgálni. Nem sok pénzt fordítottak erre a kutatási területre. A szakemberek azon vitatkoznak, hogy mennyire lehet megbízható a székletvizsgálat, ha csak a belek lumenében (=a belek belvilágában) élő mikrobákat mutatja ki. Viszont semmilyen információt nem ad a legfontosabb élőlényekről, a murális baktériumokról, amelyek a bélfalon élnek. Ezek a baktériumok vigyáznak a bél épségére és a bélnek azon képességére, hogy meg tudja emészteni és fel tudja venni a táplálékot, ezenkívül immunitásunk szempontjából is rendkívül fontos szerepet játszanak. Az a kevés biopsziás vizsgálat, amelyet a bélfalon végeztek mikrobiológiai vizsgálattal egyszerre, azt bizonyítja, hogy a murális baktériumok sok szempontból eltérnek a belek lumenjében élő baktériumoktól. A székletvizsgálat emellett csak a vastagbélben élő mikroba- populációkat képes kimutatni, a vékonybélről nem közvetít információt, pedig ott történik a rendkívül fontos emésztés és felszívódás. Sajnos a bélflóra-vizsgálat még mindig gyerekcipőben jár. Mindenesetre arról, hogy egy egészséges ember székletében milyen baktériumpopulációk találhatók, sokat tudunk, és ennek a tudásanyagnak a tükrében kijelenthetjük, hogy a GAPS-emberek széklete meglehetősen abnormális eredményt mutat.
Külön meg kell vizsgálnunk a belekben lévő opportunista baktériumcsoport egyikét, aBacteroideseket, mert ezek rendszeresen kimutathatók a GAPS-emberek székletében. A modern országokban élő felnőttek bélrendszerében ez az egyik legelterjedtebb opportunista baktérium, ami nem meglepő, hiszen ez a baktérium a nyugati étrend alapját képező cukron, keményítőn és laktózon él. Ennek a baktériumcsaládnak eddig több mint 22 faját azonosították be az emberi testben, a legelterjedtebbek a
Bacteroides fragilis és a Bacteroides melaninogenicus. Ezek a baktériumok szinte mindig megtalálhatóak a béltraktus fertőzött szöveteiben, tályogokban, fekélyekben, húgyúti fertőzések esetén, továbbá tüdőgyulladás, hashártyagyulladás, szívbillentyű-gyulladás, Sepsis, szájüregfertőzések, fog- és ínygyulladás, üszkösödés, műtét utáni fertőzések esetén. Ezek az opportunisták meglapulnak a nyálkahártyákon, és csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy bajt okozhassanak. Az igaz, hogy egyedül nem mennek sokra, így az erősebb bajkeverőkhöz csatlakoznak, akikkel együtt már képesek betegségeket kiváltani. Például a Clostridiumokkal gyakran együtt fordulnak elő. Úgy tűnik, hogy nagyon jóban vannak a Clostridium-félékkel, amelyek még a Bacteroideseknél is veszedelmesebbek. Azonban a Bacteroidesek a Clostridiumok társaságában könnyebben képesek bajt okozni, ráadásul segítenek a Clostridiumoknak.
A Clostridiumokvalamelyik tagját minden esetben ki lehet mutatni az autista gyerekek és felnőttek székletéből. Eddig körülbelül százféle Clostridiumfaj létezéséről tudunk. Nemcsak az autisták székletében lehet ezeket felfedezni, hanem a skizofrének, a pszichózisban, súlyos depresszióban, izombénulásban és izomtónuszavarban szenvedő és más idegrendszeri, pszichiátriai betegek székletében is. Sok Clostridiumfaj normális lakója az emberi bélrendszernek. Egy egészséges ember vagy állat tápcsatornájában például általában megtalálható a Clostridium tetani. Ennek a baktériumnak a spórája az ürülékkel a talajba kerül, ahol éveken keresztül életképes marad. A Föld legtöbb talajában megtalálható a tetanuszspóra. A tetanusz köztudottan egy halálos betegség, méghozzá azért, mert a Clostridim tetani egy rendkívül erős neurotoxint termel. Ha valakin egy seb vagy akár csak egy apróbb sérülés földdel vagy állati ürülékkel szennyeződik, rögtön tanácsos egy tetanusz elleni védőoltást adni. Csak akkor fertőződünk meg, ha a baktérium közvetlenül a szöveteinkbe vagy a vérünkbe jut. A beleinkben élő Clostridium tetani normális esetben ártalmatlan, hiszen a méreganyaga nem jut keresztül az egészséges bél falán. A GAPS-betegeknek azonban nem egészséges a bélfaluk, így a toxin azon keresztül a szervezetbe juthat.
Rendszerint más Clostridiumfajok (perfringens, novyi, septicum, histolyticum, sordelli, aerofoetidum, tertium, sporogenes stb.) is megtalálhatók az ember beleiben, amelyek a tetanuszhoz hasonló méreganyagokat termelnek. Hogyan maradhatunk mégis egészségesek, ha ezek a veszedelmes baktériumok a beleinkben élnek? Úgy, hogy ezeket a jótékony baktériumaink felügyelik, és nem engedik elszaporodni őket; de ami még ennél is fontosabb, nem engedik a méreganyagaikat a bélfalon keresztül a véráramba jutni.
A GAPS-betegek beleiben azonban nincsenek jelen kellő számban a jótékony baktériumok, így a bélfaluk nincs védelem alatt és a Clostridiumokat nem tudják megfékezni, a neurotoxinok nagy eséllyel a véráramba, az agyba és az idegrendszer más területeire jutnak, amelyeknek fejlődését és működését befolyásolják. A tetanuszfertőzöttekre és a GAPSbetegekre, mint az autisták, skizofrének, pszichózisban szenvedők, diszlexiások, egyaránt jellemző a fény- és hangérzékenység, így elképzelhető, hogy a kettő között összefüggés van. A klinikámon vizsgált legtöbb GAPSgyereknek és -felnőttnek izomtónuszavara volt, mely hasonlított a kisdózisú tetanuszmérgezés tüneteihez. Jellemző, hogy a nyújtóizom tónusa magasabb a feszítőizoménál. Talán ezzel magyarázható, hogy az autista gyerekek és felnőttek miért járnak lábujjhegyen, vagy miért stimulálják magukat azzal, hogy a karjaikat, ujjaikat és lábukat furcsa módon nyújtogatják. Azoknak a betegeknek, akiknek a székletét megvizsgálták, majdnem minden esetben a Clostridiumok túlszaporulatával találkoztak. A brit Reading Egyetemen egy Glenn Gibson professzor vezette, mikrobiológusokból álló kutatócsoport nemrég közzétett kutatásaiból kiderül, hogy a vizsgált 150 autista gyermek belében igen nagyszámú Clostridiumot találtak. A második kutatói program 60 más autista gyereknél mutatott hasonlóan magas számot, ami viszont a nem autista testvéreikre nem volt jellemző.
Az antibiotikumok elterjedése nemcsak a Candida albicansnak, hanem a Clostridiumfélékre is kedvezően hatott, ugyanis a Clostridiumok rezisztensekké váltak. Így aztán minden széles spektrumú antibiotikum kúra pusztítja a jótékony baktériumokat, és elősegíti a felügyelet nélkül m a r a d t Clostridiumok elszaporodását. Egy másik Clostridium féle igen súlyos gyulladásokat okoz az emésztőrendszerben, a Clostridium difficile például halálos kimenetelű pseudomembranous Colitis okozhat. Néhány Clostridium félét kapcsolatba lehet hozni olyan idült gyulladásos bélbetegségekkel, mint a Crohn-betegség vagy a Colitis ulcerosa. Szerintem az autisztikus enterocolitis (=vékony-és vastagbélhurut) kialakulásában is jelentős szerepet játszanak a Clostridium félék. A kutatások igazolni fogják majd ezt. Bár ezt az állítást már most is alátámasztja néhány tény. Például a Great Plains Laboratórium egyik kutatója, William Shaw beszámolt arról, hogy sok esetben az autisztikus tünetek enyhülnek, és az autista gyermek emésztése, biokémiai eltérései javulnak Clostridiumokra ható gyógyszerek (metronidazol, vancomycin) hatására, ám minden egyes esetben visszatértek a tünetek és a biokémiai rendellenességek, amint abbahagyták ezeknek a gyógyszereknek a szedését. Sajnos a Clostridiumgyógyszerek toxikusak, komoly mellékhatásaik vannak, éppen ezért huzamosabb ideig nem szedhetik ezeket se gyerekek, se felnőttek. A Clostridiumok olyan spóraképző baktériumok, amelyek emiatt egyszerűen lehetetlen eradikálni. Csak egyet tehetünk, hogy természetes módon a jótékony baktériumok felügyelete alá vonjuk azokat.
Van egy másik nagy baktériumcsalád, a szulfátredukáló baktériumok, amelyek gyakran elszaporodnak béldiszbiózis esetén. Sokfajta szulfátredukáló mikrobát ismerünk. Néhány ezek közül: Proteobacteriumok, Thiobacillusok, Chromatiace család,Desufotomaculum fajok, néhány grampozitív baktérium, néhány gomba és a Bacteroidesek közül néhány. Ezek a mikrobák a táplálékból származó szulfátot szulfitokká alakítják át, amelyek között sok mérgező fajta van. Az autista gyerekek 95%-ánál komoly szulfáthiányt mutattak ki. Egyértelmű, hogy a szulfátredukáló baktériumok nagy szerepet játszanak ennek a hiánynak a kialakulásában. A szervezetben lezajló számos folyamathoz, mint például a méregtelenítéshez vagy az agy neurotranszmitterjeinek anyagcseréjéhez szulfátokra van szüksége. Ha a szulfátredukáló baktériumok elszaporodnak, akkor a kén a szervezet számára felhasználhatatlan, olyan mérgező anyagokká alakul át, mint például a záptojásszagú hidrogénszulfid gáz. Autista gyerekek szülei gyakran említik, hogy a gyerek széklete vagy bélgáza erre a szagra hasonlít.
Megvizsgáltunk eddig néhány patogént, amely a GAPSbetegek beleiben él. Dr. A. Wakefield kutatásait követően ehhez a díszes társasághoz vehetjük még a kanyaróvírust is. Csak ezt az egy vírust vizsgálták alaposan ebből a szempontból. A szakirodalom helyenként megemlíti, hogy ezekben az emberekben a különböző herpeszvírusok is nagyon aktívak. Hányféle vírus élhet még a GAPS-betegek bélrendszerében, amelyeket eddig még nem tanulmányoztak? Hányféle patogén baktérium, gomba, protozón és más mikroba lehet érintett ebben a kérdésben, amelyeknek a kimutatására és tanulmányozására még nincs lehetőség? Biztos vagyok abban, hogy a tudomány előbb-utóbb utoléri magát, felismeri ezeket, és rájön, hogy hogyan kell kezelni ezeket. Ám addig is hogyan segítsünk a GAPS-gyerekeken és
-felnőtteken? Mint mindig, most is a természetes megoldás a legjobb, ez esetben a jótékony flóra. A legjobb megoldás ugyanis az, ha elegendő jótékony baktérium él a beleinkben, amelyek kordában tartják a Clostridiumokat, Candidákat,Bacteroideseket, a vírusokat és a többi mikrobát. Egy jól működő, egészséges bélflóra nemcsak ezeket a kórokozókat tartja kordában, hanem a bélfal integritását is óvja, így aztán azon keresztül a patogén mikrobák toxinjai nem tudnak átjutni. A természet ezt teszi; az a legokosabb, ha megpróbáljuk követni.
Mivel a jótékony baktériumok teljesen hiányoznak vagy számuk vészesen alacsony, a GAPS-betegek emésztőrendszerében az opportunista és a patogén mikrobiális flóra uralkodik el, amely folyamatosan tengernyi méreganyagot termel és juttat el a belekből az agyba. Valószínűleg ez a mérgezés okozza a felnőttek és gyermekek körében az autizmus, skizofrénia, hiperaktivitás, diszpraxia, diszlexia, pszichózis, depresszió, rögeszmék stb. kialakulását.
A méreganyagok közül néhányat már megvizsgáltunk. Nézzünk meg most a többit.
Rebeka blogja 